A fideszes Szatmáry Kristóf, a kis- és középvállalkozások védelme érdekében törvénymódosítást javasol. A törvényjavaslat – többek között – biztosítani kívánja, hogy e vállalkozások szabályos működését ellenőrző hatóságok – az adó- és vámhatósági eljárások kivételével – az első jogszabálysértés esetén bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmazzanak.
Tekintsünk el attól, hogy a javaslat jogi megformáltsága a minimális követelményeknek sem felel meg, így a gyakorlati alkalmazhatósága kérdéses. A benne foglalt közpolitikai cél és eszköz ugyanis önmagában is vizsgálható.
A kérdés tehát az, hogy indokolt-e törvényileg kötelezni a hatóságokat arra, hogy a kis- és középvállalkozások első jogsértését feltétlenül elnézzék. A javaslat benyújtója szerint a módosítás indoka, hogy a hatóságok ne elrettentő jelleggel, hanem az állampolgárok jogkövető
magatartásra való nevelés célzatával szankcionáljanak.
Álláspontom szerint a következő aggályok merülnek fel ezzel a javaslattal:
1. A jogsértések következetes üldözése elvének feladása
A javaslat indokolása félreértésen alapul. A szankciók célja valóban a jogkövetésre való nevelés (ösztönzés), de ennek módja a jogsértéstől való elrettentés. Eszköze pedig, hogy olyan szankció járjon a jogsértéssel, ami nagyobb költséget jelent, mint a jogsértéssel elérhető cél haszna. Az alapvető szabály e tekintetben, hogy a piaci viszonyok között a vállalkozások a profitot nézik. Ha a bírság mértéke és bekövetkezésének valószínűsége alacsonyabb eredményt ad, mint a jogsértés haszna (pl. a szabályos élelmiszertárolás költségeinek elkerülése), akkor a vállalkozás meg fogja szegni a szabályt, hiszen így maximálhatja a gazdasági eredményt. (Jól mutatja ezt, hogy a vállalkozó nem ad számlát, ha kellően kicsi a veszélye annak, hogy emiatt súlyos gazdasági kár éri.) Piaci viszonyok között illúzió azt gondolni, hogy a szankcióval nem fenyegetett szabályt bárki a saját költségén betartsa.
A javaslat elve, hogy egy jogsértés ’ingyen van’. Ez nemcsak a ’három csapás’ szellemével, de a hatósági jogalkalmazás alapvető céljával is ellentétes.
Így ugyanis a racionális vállalkozói magatartás az, ha addig jogsértően jár el, amíg egyszer nem figyelmeztették. Ez feltétlenül növeli a jogsértések számát és súlyosságát.
A javaslat mellett indokul hozhatná fel valaki, hogy a szabályok bonyolultak, értelmezésük és alkalmazásuk pedig bizonytalan. Erre azonban a javaslat rossz megoldást ad. Egyrészt ugyanis a szankciórendszer rugalmassága ma is biztosítja azt, hogy a hatóság figyelmeztetéssel éljen, ha a jogsértés esetében egyedi, szubjektív mentő körülmények állnak fenn. Ennek általánossá tétele azokat hozná relatíve hátrányosabb helyzetbe, akik esetében az elnézés indokai tényleg fennállnak. Másrészt pedig a javaslat elfogadása azzal járhat, hogy a bonyolult szabályok tovább élnek, az értelmezési és alkalmazási bizonytalanságok megoldását pedig azzal az indokkal halogatják, hogy úgyis csak figyelmeztetni lehet első alkalommal
2. A jogsértők megkülönböztetett védelme
A javaslat kizárólag a szabálytalanságot elkövető kkv-knak jelent könnyebbséget.
Gazdasági előnyhöz tehát csak a szabálysértő kkv-k jutnak, elsősorban a nagyvállalkozások és a szabályosan eljáró kkv-k kárára.
Hiszen az a kkv, aki kalkulál egy „ingyen” jogszabálysértéssel, az olcsóbban működhet, mint amelyik minden jogszabályi rendelkezést be kíván tartani. Nem hiszem, hogy bármi indokolhatja a jogsértő vállalkozások előnyben részesítését a többi vállalkozáshoz képest.
3. A kis- és középvállalkozások megkülönböztetett védelme
A kis- és középvállalkozások támogatására vonatkozó mantrába feltétlenül jól illeszkedik a javaslat. Indokolt-e azonban úgy támogatni a kkv-kat, hogy többet nézünk el neki, mint egy nagyvállalkozásnak, vagy egy magánszemélynek? Jobb-e, ha a hulladékot szabálytalanul egy kkv helyezi el, és nem egy magánember? Elfogadhatóbb-e, ha a fogyasztásra alkalmatlan húst a piaci hentes hozza forgalomba, és nem az Auchan?
Véleményem szerint nem. Bírságolni csak olyan jogsértések esetén lehet, ami másnak kárt okoz, vagy ennek a veszélyét hordozza magában.
A kis- és középvállalkozások ily módon történő előnyben részesítése a védett érdek sérelmével jár (pl. a környezet, a közegészségügy). Ez a támogatás olcsóbbnak tűnik, de társadalmilag költségesebb, mint a vállalkozásfejlesztési kiadások.
